A magyar oktatás színvonala hanyatlik. (Elég lett volna pl. beírni a gugliba " milyen színvonalú a magyar oktatás" , és nem hülyézni). Kérdem én - "hülye" - milyen lehet ott a színvonal, ahol a pedagógusnak úgymond fel kell készülni egy 10-15 éves, kvázi tudatlan gyerek színvonalára is. Nem képes fejből prezentálni. Mit tanult akkor a főiskolán?

Na kedves Anonymous, te, gondolom, egy irígy dajka lehetsz csak. Komolyan, egy picit próbál az ember együttérző lenni, de persze erre jön egy megmondogatós dajka, aki osztja az észt.

Csak hogy tudd, a pénz nem minden. Az, hogy gyerekekkel dolgozhatok, akiket sokkal jobbá teszek ezáltal, az is nagyon sokat számít.

És hát jól is házasodtam, úgyhogy megvagyunk, merthogy a férjem VEZETŐ. Irígykedj csak, rólam le fog pattanni.

Kedves Manu,

Szerintem te nem igazán látod át, hogy milyen is az ovónő szakma. Hidd el, én ismerek sok dajkát, és a családomban van egyetemi tanár is, úgyhogy pontosan tudom, hogy az ovónőkön, mint nekem és a kollegáimnak, mennyivel több felelősség van a vállukon, és mennyivel nehezebb dolgunk van.

Az én társadalmi szolgálatomat a gyerek valóban hamar "elfelejti", mert a 4 éves kor előtti emlékeket tudatosan nem tudják majd 9-11 éves kor után előhívni. Ugyanakkor az óvodában szerzett beidegződéseket és viselkedésmintákat egész életükön keresztül magukkal hozzák. Arról nem beszélve, hogy nem a dajkák, és nem az egyetemi tanárok veszik észre először a viselkedés- vagy beszédzavarokat olyan korán, amikor még rendesen kezelhetőek. Szintén az óvodában az ovónők szúrják ki a családi gondokat, szélsőséges esetben az otthoni bántalmazást, és kezeljük ezt a lehetőségekhez mérten.

De persze nyugodtan hidd csak tovább, hogy egy dajka vagy egy egyetemi tanár hogyan van nagyobb hatással a gyerekekre és a társadalomra, mint az ovónő. Biztos igazad van, és az én 28 éves szakmai tapasztalatom semmit sem ér. És nyugodtan minősítsd az arcom méretét. Igen, tényleg túlsúlyos vagyok, köszönöm, hogy jól megmondtad nekem.

Kedves Katalin,

Ne értsen félre, a dajkai munka is rendkívül fontos az óvodai életben. Amit ír, azok alapján ön egy rendkívül lelkiismeretes, keményen dolgozó dajkának tűnik, és egy olyan embernek, akivel nagyon szívesen dolgoznék együtt.

De azért ne felejtsük el a rengeteg egyéb ovónői feladatot, amit a szakképesítésünknek hála tudunk elvégezni - illetve kénytelenek vagyunk! És ami a napi munkán túl van.

Tudja, mit csinálunk, amikor kimegyünk egy picit? Hát nem pihenünk, nem, hanem sokszor a gyerekek fejlődéséről beszélünk, a szülői panaszokról. Néhai esténként gyerek fejlesztési tervek és beszámolók írása, más napokon továbbképzés, szakprogramok. Amikor ellenörzés jön, hetekkel előre felkészülés, a részlegvezetővel kapcsolattartás - és persze, ez a több éves főiskolai képzés után, ami minderre felkészít. Kedvesem, nem tudom, ön hogy kezelne egy rámenős szülőt, aki a folyamatos, alaptalan panaszkodás után a minisztériumig elmegy a panaszevéllel, ami ellenörzést von maga után? Vagy azt a szülőt, aki pont a dajákra panaszkodik alaptalanul - és akiket mi védünk meg?? Jönnön ovónőnek, és meglátja, hogy nincs kolbászból a kerítés.

A melós is csak azt látja, hogy a gyár vezető alig dolgozik a gépeken és képzeli, hogy milyen könnyű dolga van... de nem lát bele, hogy a gyár vezető miért nem tud pihenni, miért a gyár jár a fejében éjjeln-nappal, mennyi extra dolgot, megbeszélést, tervezést bonyolít le csak azért, hogy minden a megfelelő mederben menjen....

Szégyeld magad!

Az ilyen gagyi főiskolás óvó nénik nevelik a te gyerekedet is.....!!!!!!!!

Szerintem mindenkinek van egy kis igaza.
De!
Vegyük azt,hogy mindenki szereti és rendesen végzi a feladatát.
A lényed,hogy olajozottan,egymást segítve menjen a munka,mert ebben a kis gépezetben mindenkire egyformán szükség van,hogy ne legyen fennakadás!!!!
Így kéne dolgozni,egymást segítve,tisztelve.És ha probléma van kommunikálni egymással,rögtön akkor és ott megbszélni.Tudom ez álom.De csak így lehet és érdemes!!!

Kikérem magamnak Gabriella hozzászólását, az óvodapedagógusok nevében!Azért mert Ön egyetemi tanár, nem kell az óvodapedagógusokat leszólni! Ez kb. olyan, mint amikor az orvos lenézi a nővért! Heti 32 órát dolgozunk a csoportban, utána következnek a családlátogatások, fogadó órák, családi délutánok, szülői értekezletek,megbeszélések, értekezletek. Rengeteg a mi adminisztrációnk is, önértékelés, BECS, mindez magas szakmai színvonalon. Mi adjuk az alapot az oktatásban, nevelésben, erre épül a többi! Ön egy kicsit elszállt magától, ébredjen már fel!