Tudjátok, annak van igaza, aki azt mondja, hogy mindenki maga szerencséjének a kovácsa. Úgy kell munkahelyet választani, hogy abba meglelje az ember a számítását.
Soha nem hittem volna hogy tanár leszek. Kaptam egy lehetőséget. Aztán elvégeztem egy egyetemet hozzá, mert csak úgy kerülhettem be abba a semmirevaló bértáblába. Aztán amikor rájöttem hogy gyakorlati idő ide meg oda....vagyis nem akartak minősíteni akkor felmondtam. Átmentme egyházi iskolába. Ott továbbra is palimadárnak néztek, jogsértő magatartást követett el a munkáltató, amikor felmondtam és határozatlan idővel visszamentem a korábbihoz. De ekkor már közöltem vele, hogy a diplomát követően elkezdte földművesként tevékenykedni. Nem szó szerint kapálni, bár a kertemet soha nem veti fel a gaz! Hanem amikor a tanítást befejezem, még megyek legózni az mtz-vel, hegeszteni, fúrni, faragni, szántani, vetni, vegyszerezni szállítani, stb. De így már 2 munkahely révén meg tudom oldani 1 fizetésből a család fenntartását. Ismerni kell a vonatkozó és hatályos jogszabályi előírásokat, minden gesztenyét magadnak kell kikaparj, és boldogulsz. Építkezni kell. A Bibliából úgy értettem meg: akinek nincs attól elvétetik amije van, akinek van, annak meg adatik; vagyis aki nem akar dolgozni az éhen hal :). Aki akar és csinálja, az boldogul. Példabeszédek könyve: A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas munka pedig meggazdagít!Mindenki tegyen belátása szerint, akár gyári melós, akár pedagógus...én diplomás parasztként mondom ezt. Tanuld meg a másikat tisztelni.

Gondolod? A saját szemeddel láttad, hogy nem foglalkoznak a tanítással 8 órát? Nahát, látnok vagy.Olyan dologról beszélsz, amiről fogalmad sincs. A tanárok legtöbbje minimum hét órát tölt az iskolában. Nem részletezem a rengeteg föbbletmunkát.Negyven évesen a fizetésük több diplomával is száznyolcvanezer nettó. Nem ritkán tanév végén, vagy közben a mentő viszi el őket. Szorgalmi időben nincs szabadság, és nem ajánlatos táppénzre menni.Sok kis diákra nem figyelnek otthon, így nem motiváltak. A tanárok között is vannak, akik nem végzik rendesen a munkájukat, ugyanúgy mint más szakmákban. Te nem a szakmai, hanem az emberi oldalt bírálod a tanárok esetében. A probléma azonban nagyon összetett. Röviden annyit mondhatok, hogy az emberi oldalt kellene erősíteni. Amikor két óra hosszáig tanulok az unokámmal, teljesen leépülök. Természetesen előtte felkészülök az anyagból. Kegyetlenül nehéz, de ilyenkor van eredmény. A gyermek is nagyon fáradt, és játszani akar.Érted ezt?